A tábor rövid története
1968-ban a Hargita Megyei Táborigazgatóság 10 évre átadta az Úz -völgyi tábort a Bákó Megyei Tanfelügyelõségnek, azzal az indokkal, hogy akkoriban Bákó megyében egyetlen tábor sem létezett! 1978-ban Kovács B. Mihály, Hargita Megye elsõtitkára utasítására Pál Imre, (akinek 2006. augusztus 8-ai kézzel írott nyilatkozata is bizonyíték a leírtak igazolására, õ 1966-1991 közötti idõszakban a Hargita Megyei Táborigazgatóságot vezette) Csiszér Lajos tanfelügyelõvel együtt megjelentek, hogy az egyezség alapján visszavegyék a tábort.
A bákói Tanfelügyelõségrõl nem jelent meg senki, így dolguk végezetlenül tértek haza Csíkszeredába. Hazatérve jelentették a helyzetet. Pál Imre szerint létezett írásbeli szerzõdés 1968-ban, amelyet 1978-ban, a tíz év lejárta után nem hosszabbítottak meg. Õket késõbb szóban értesítették, hogy a két megye vezetõi megegyeztek, hogy továbbra is a Bákó megyei tanfelügyelõség használja a tábort, mivel abban az idõben Hargita megyében Homoródon 1400, Kirujfürdõn 500 férõhelyes táborok mûködtek az 1948-1951 között államosított villákban ugyanakkor Bákó megye nem rendelkezett iskolai táborral.
2003 -ig használta Bákó megye a tábort , azóta nem mûködik.
Az 1989-es forradalom után Hargita Megye részérõl többször is kezdeményezte a Hargita Megyei Fõtanfelügyelõség a tábor átvételét, de sajnos a bizonyító iratok ellenére mindig kudarcba fulladt a kezdeményezés.
Kapcsolódó dokumentumok: