Magyar hősi halottaira emlékeztető emlékművet készítettek a
Sóvető-patakból származó sziklákból 1994-ben
Az úz-völgyi katonai temetőben 1994-ben a II. világháború magyar hősi halottaira emlékeztető emlékművet készítettek a Sóvető-patakból származó sziklákból, amelynél minden évben augusztus 26-án hajtanak fejet. Ez az emlékmű és az azt követően felállított keresztek és kopjafák mozdították ki a hősi temetőt az addigi állapotából.
- Az úzvölgyi katonai temető az első világháború idején jött létre. A II. világháborús emlékművet 1994-ben állították. Az 1990-es évek elején a temetőben már alig voltak fellelhetők az eredeti sírjelek, emlékművek és a temetőt körülvevő kerítés elemei. 1994-ben a II. világháború magyar hősi halottaira emlékeztető emlékművet készítettek a Sóvető-patakból származó sziklákból.
Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere az MTI-nek elmondta, hogy a temetőt önkormányzati forrásból, a magyar Honvédelmi Minisztérium és magánszemélyek adományaiból újították fel.
2019-ig egyetlen romániai kormány, hivatalos szerv vagy szervezet sem fordított anyagi támogatást a temető gondozására. [Forrás]
- A II. világháború befejezését követően évtizedeken keresztül a temető állapota fokozatosan romlott. A sírjelek eltűntek, az emlékművek egy része az enyészetté vált. Erről az időszakról magyar források nem állnak rendelkezésre. Egy 1988-ban készített román felmérés szerint a temetőben 1306 hősi halott volt betemetve. Ha hihetünk ennek a forrásnak, akkor ez a szám azt jelenti, hogy a II. világháborúban vagy azt követően több betemetés is történt az 1916-ban kialakított hősi temetőben.
Jó érzésű és lelkes honfitársaink által emelt emlékezetpontok a II. világháború Úz-völgyében eltemetett magyar hősi halottaira emlékeztetnek. [Forrás]
V. kép
- “Az 1944-es Úz-völgyi harcok helyén ötven év eltelte után, 1994. augusztus 26-án állítottuk fel azt az emlékművet, amely ma már zarándokhellyé vált. A gondolat az én fejemben született meg, melyet Sylvester Lajos azonnal felkarolt, sőt, könyvet, majd filmet is készített e szép völgy eseményeiről (Úz-völgyi hegyomlás).
Azon magyar honvédek emlékére született az emlékmű, akik 1944. augusztus 26. és szeptember 11. között szülőföldjüket védték, és azt vesztették el, ami az embernek a legdrágább: életüket.
Az emlékműtalapzaton fekvő sziklapatakkő, amelyet az Úz-patak medréből vonszoltunk ki, egy sebesült vagy halott katonát asszociál, egyszerre szarkofág és kőkoporsó, 135 katonahalott nevét viselő réztáblákat tart, a strázsáló székely zászlós kopjafa mellett Kölcsey Ferenc-idézettel: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökül, ha kihunysz: a haza minden előtt.”
Az emlékmű létrejöttében sokan segítettek, háromszékiek és csíkiak egyaránt.“ [Forrás]
- 1992-ben Sylvester Lajos sepsiszentgyörgyi újságíró, a Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület elnöke az úz-völgyi veteránok felkérésére elkezdte felgöngyölíteni elsősorban a II. világháború történéseit. A túlélőkkel készült mélyinterjúk a Háromszék napilapban láttak napvilágot, majd Buglya Sándor rendezésében és Sylvester Lajos közreműködésével dokumentumfilm is született a történetből, Úz-völgyi hegyomlás címmel. 1994-re körvonalazódott a szándék, hogy egy II. világháborús emlékművet állítsanak az úz-völgyi hősi temetőbe. Egy kőtömbös, kopjafás emlékmű felállítása mellett döntöttek, amelyet 1994. augusztus 26-án lepleztek le, pontosan az úz-völgyi harcok kitörésének 50-ik évfordulóján. Még tartott az ünneplés eufóriája, amikor megjelent az első román nyelvű tudósítás az eseményről. A cikk tartalmát Sylvester Lajos a Háromszék napilapban ismertette és kommentálta, 1994. augusztus 30-án. [Forrás]
VII. kép
Az elkövetkező években minden augusztus 26-án egyre többen látogattak ki az úz-völgyi temetőhöz. Az első világháborús hadikápolnában is emlékező szertartásokra került sor. A háromszékiek az Ojtoz völgye felől, a csíkiak a Gyimesi-szoroson át Dormánfalva (Dărmăneşti) irányából zarándokoltak az úzi temető emlékművéhez. És a látogatók köre egyre bővült földrajzi vonatkozásban is, átfogva az egész Kárpát-medencét. Az érdeklődés átszivárgott olyanok közé is, akiknek nem volt itt se halottjuk; se rokonuk, se ismerősük nem vett részt az úzi eseményekben. Ez a mozzanat rendkívül fontos, mert az érdeklődés itt hatolt be a kollektív emlékezet tartományába, ennél a momentumnál emelkedett közösségi dolgaink közé. A hagyomány aztán önmagát éltette, dúsította tovább.
1996-ban Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere figyelt fel az úzi emlékek megelevenedésére, 1996-ban feleségével együtt személyesen is részt vettek az úzi ünnepségen, nagy hatású beszéddel tisztelegve két háború áldozatainak emléke előtt. Nem csoda, hiszen anyai nagyapja, a híres Sáfrán Géza ezredes, a miskolci 10-ek vezetője volt, a Magyaros tetőt visszahódító hős hadvezér. Az ünnepségre és a sepsiszentgyörgyi filmbemutatóra ( a fentebb említett Úzvölgyi hegyomlás) magával hozta Sassy Csaba A csíki határszélről című verseskönyvét, amelyet a költő Sáfrán Géza ezredes úrnak dedikált „tiszteletteljes szeretettel, ragaszkodással, hűséggel az együtt töltött időkemlékéül”. A verseskötet Sáfrán Géza előszavával jelent meg Klein, Ludvig és Szelényi r. t. kiadásában Miskolczon, évszám nélkül.
Az emlékműavatás és az egyre népesebb zarándokcsoportok ellenére a ma látható fakeresztek mindössze néhány évvel ezelőtt lettek felállítva. Vásárhelyi Gábor József, az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület elnöke 2008-ban járt először az úz-völgyi temetőben. Ezt követően kezdte el az általa vezetett egyesület a temető karbantartását. Kitakarították az első világháborús sírokat, visszaállították a meglévő kereszteket, és 2014-ig 600 darab új fakereszt elkészítésére gyűjtöttek pénzt adományokból, támogatásokból. [Forrás]
- Úz-völgyi hegyomlás – 1996-ben Sylvester Lajos által készített film, az akkor még szépszámú veterán visszaemlékezésével az Úz-völgyi harcokról.